A falazás rejtelmeivel foglalkozó cikkünk sarokköve, hogy a ház alapja már két hete elkészült – hiszen ez nyilván megelőzi a falazást. (Egy későbbi cikkben majd ezzel is külön foglalkozunk.) A választott falazóanyagunk pedig normál, 30-as lyukacsos tégla, mert az a legelterjedtebb. Mi a Leiertherm Pro 30-ast vettük alapul, mert az „nuttolt”, vagyis oldalt kis mélyedésekkel és bütykökkel kialakított felületével szuperül összekapaszkodik, így függőlegesen nem kell kifugázni habarccsal, ráadásul nagyon jó a hőszigetelő értéke is. Mellesleg így néz ki:

Egy négyzetméternyi falhoz 16 ilyen tégla kell – de nem árt rászámolni a majdani vágási veszteségeket, szóval számoljunk inkább 18-20 darabbal. A bontatlan raklapot vissza tudjuk váltani az építőanyag kereskedésben, tehát az nem túl nagy gond, ha néhány 1-2 raklapnyi tégla fölöslegesen áll a sarokban, mert ennél sokkal bosszantóbb, ha nem jól számoltunk, és ki kell hozatnunk még pár raklapot, és várakozással vesztegetjük a kőműves mesterek idejét.  

A falazással kapcsolatos ellenőrzés valójában már az alap ellenőrzésével megkezdődik, hiszen célszerű csekkolni, hogy tényleg a tervnek megfelelő szélességű és hosszúságú lett a ház vasalt alapja. Ne elégedjünk meg egy-két méréssel, minél több ponton végezzünk ellenőrzést – a későbbi esetleges viták elkerülése végett. (A kivitelezők ugyanis gyakorta szeretik arra fogni a falak elhelyezkedésével kapcsolatos esetleges pontatlanságokat, hogy az alapot készítő brigádra fogják, mondván: a fal ott van, ahol az alap.) Szóval mérjünk sokat, és átlósan is, és ha eltéréseket tapasztalnánk, akkor azt a falak rakásakor kompenzálni kell, ezzel jobb, ha számolunk!

A falazás előtt le kell tenni a falak alá a lábazati vízszigetelést. (Köznapi nevén a kátránypapírt, szaknyelven GV 35-ös vagy 40-es, amelyet szép kis tekercsekben tudunk megvenni, de bővebben erről a témáról külön cikkben is írunk.) Ez fogja megakadályozni, hogy a falakba alulról felszivárogjon a nedvesség. Fontos, hogy ezeket ne fúrjuk le, mert a lyuk mentén ugye, simán fel tud szivárogni a víz, és akkor mi értelme az egésznek? Figyeljünk oda arra is, hogy a lemezeket fedésben helyezzék a leendő falak alá. Ha szépen a helyén van, akkor nem árt le is olvasztani, egy kis kézi melegítővel – de ha gondoljuk, ezt a végén is megtehetjük, ha már rajta a fal, nem fog elmozdulni. Viszont nem árt alaposan kilógatni oldalirányba, mert célszerű ráhajtani oldalról az alap fölső rétegére (a szerelőbetonra), hogy az se szívjon magába nedvességet.

TIPP: a téglát daruval felszerelt teherautóval hozzák raklapos csomagolásban – ha nem akarjuk egyesével behordani az építési területre, próbáljuk megoldani, hogy minél közelebb lehessen leemelni a raklapokat a kocsiról! (Ha kell, bontsuk meg a kerítést, ideiglenesen vágjuk le a nagykaput, bármi…)

Milyen szerszám kell a falazáshoz?

Nos, a falazáshoz annál mindenképpen több eszközre lesz szükségünk, mint elsőre gondolnánk. Íme egy csekklista, mit szedjünk össze, mielőtt nekiállnánk a munkának – vagy mire lesz szükségük a kőműveseknek:

Vízmérték

Kőműves zsinór

Talicska

Téglavágó fűrész

Fangli (kőműves serpenyő)

Kőműves kanál

Betonkeverő

Gumikalapács

Vödör

Ha megvan minden, indulhat a munka!

Először is keverjük be a falazóhabarcsot! Ha magunk csináljuk, akkor mindenképpen kész, zsákos habarcsot érdemes rendelni, azt csak vízzel kell elkeverni és kész. Egy zsák 40 kg, betonkeverőben hamar hozzá lehet adni a szükséges 6-7 liternyi vizet, majd talicskával tolhatjuk is a munkaterületre. És, hogy mennyit rendeljünk belőle? Nos, úgy érdemes számolni, hogy nagyjából 5 nm falfelület 3 zsákot fog benyelni. (Falazóhabarcsot, típusokat és árakat itt találsz)

Ha megvan a habarcs, rögtön jön a neheze: az első sor téglát kell letennünk. Ez a legfontosabb lépés, ha nem végzünk elég alapos munkát, máris elronthatunk mindent! A pontosságra törekedve nem árt egy lézeres szintmérő, amelynek segítségével érdemes körbepásztázni az alapot, megkeresni a legmagasabb pontját, majd oda, pontosan oda érdemes letenni az első téglát. Ennek a magasságára számoljunk rá néhány millimétert (a habarcs vastagságát), ez lesz a sorunk alapmagassága. Ehhez állíthatjuk be a sarkok magasságát is, ami a következő lépés. A sarkoknál a téglát a mélyedésekkel kifelé, tehát a bütykös résszel befelé célszerű letenni a habarcsra. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy az első saroktégláink azonos magasságban legyenek és pontosan vízszintben illetve függőben álljanak. A téglák pontos beállításához szükségünk lesz a fenti eszközlistából a gumikalapácsra, a vízmértékre és a falazózsinórra.  

TIPP: Ha azt tapasztaljuk, hogy a kivitelezőbrigád akár egész nap csak az első téglasor lerakásával foglalatoskodik, még ne vesszünk össze velük, mert lassúnak hisszük őket. Ez a munka a fentebb leírtak szerint komoly alaposságot igényel, a pontosság fontosabb, mint a gyorsaság. A munkát nem a sebesség fogja minősíteni, hanem majd a lézeres szintmérőnk, miután a brigád este elpályázott. 1-2 milliméternyinél nagyobb pontatlanság már baj, 1-2 centi pedig azt jelenti, hogy nagyon sok zsák falazóhabarccsal vehetünk meg a szükségesnél többet a kontár kezdés miatt.

Ha végeztünk a sarkokkal, akkor feszítsük ki a kőműveszsinórt közöttük – ez lesz a sorvezetőnk, e mentén kell majd szépen tégláról téglára haladni. Egyszerre legfeljebb 2-3 téglának ágyazzunk alá a habarccsal, és mindig ellenőrizzük, hogy minden irányból vízszintes-e az aktuálisan lerakott téglánk. A nútféder segíti a dolgunkat, használjuk bátran, a téglákat helyezzük a lehető legszorosabban egymás mellé, nem kell közéjük habarcs!

Az első sorral sokat lehet bíbelődni, hiszen ennél egyenlítjük ki az alap óhatatlan egyeletlenségeit, ne lepődjünk meg, ha itt-ott akár 1-2 cm vastag is lesz a falazóhabarcs vastagsága a téglák alatt! A sarkokhoz közelítve eljön a pillanat, amikor vágnunk kell majd egy-egy téglát – ezt úgy kell csinálni, hogy a nútféder találkozása ne sérüljön, a másik oldalt pedig jó alaposan érdemes megkenni habarccsal. A sarkoknál mindig a tégla bütykös oldalával forduljunk be, úgy indítsuk a következő sort.  

TIPP: Az ajtók helyét mindig egy kis ráhagyással hagyjuk ki – de nem kell ezt sem túlzásba vinni, oldalanként 1-1,5 cm elég lesz! Az ajtó utáni (kihagyott) rész újraindításakor a következő sarokvégződésben beállított tégla „menetirányához” tudunk igazodni – magyarul megfordíthatjuk a téglák „menetirányát”; ha mindkét oldalról a vágattal ellátott oldallal a leendő keret felé állnak a téglák, akkor könnyebb lesz függőlegesbe rakni a sort.

Az első sor után a második már könnyen megy, ha jól végeztük a dolgunkat, akkor itt már sokkal kevesebbet kell bíbelődni a magasságkülönbségek kiegyenlítésével. Arra figyeljünk, hogy a téglákat az alatta lévő sorral kötésbe helyezzük, vagyis az álló fugák soha ne essenek egy vonalba, így lesz statikailag a legerősebb a falszerkezet. És természetesen az újabb sorokat is mindig a sarkok kirakásával kell kezdeni, ahová háromnegyedes téglákat célszerű vágni a megfelelő átfedések biztosítása érdekében.

A második után jöhet a harmadik sor, aztán szépen sorban egymás után a többi. Menet közben nagyon bele lehet jönni, egyre haladósabb lesz a tempó.

Mire figyeljünk falazáskor?

Az első sor legyen nagyon pontosan lerakva!

A falazóhabarcs vastagsága soha ne legyen 1,5-2 cm-nél vastagabb a sorok között!

A sorok mindig feles kötésben legyenek egymáshoz képest!

A tégláink soha ne érjenek a kifeszített zsinórhoz!

Ellenőrizzük gyakran azt is, hogy pontosan függőleges-e a falunk!

Egyedül ne kezdjünk bele a munkába, kell valaki, aki hozza a téglát, segít ellenőrizni, keveri a habarcsot stb.

Ha az egyik sornál kicsit kimozdulunk valamelyik irányba a függőlegeshez képest, akkor a következő sorral mindenképpen korrigáljuk!

‍